Menü Bezárás

FEHÉRVÁRCSURGÓ

Fejér megye északnyugati részén, a 81-es főút, a Móri-víz és a Gaja-patak mellett található település, regényes, szép vidéken. Bodajk 4 kilométer, Székesfehérvár 13 kilométer, Mór 11 kilométer távolságra található.

Fehérvárcsurgó területe földrajzi fekvésénél fogva alkalmasnak bizonyult arra, hogy az embert az írott történelem előtti korban letelepedésre késztesse. A Gaja-völgy Krisztus előtt közel hat ezer évvel ezelőtti neolitikum korából származó telepei jelzik a legkorábban megtelepültek nyomait. A Gaja fölé magasodó Várhegyen található a vidék kiemelkedően fontos kora vaskori (Kr. e. 750-500) lelőhelye, központjaként a Krisztus előtti évezredben jól védhető, hatvan méter hosszú és öt hektár kiterjedésű földvár épült. A községtől északra, az ún. Kunhalom – kilenc, nagy méretű, félgömb alakú halomsír – áll, amelyekből hamu, állatmaradványok, edények, ékszerek és fegyverek kerültek elő. A krónikák híradásainak ismeretében a honfoglalás korában Csurgó és tágabb környezete Árpád vezér törzsének szállásvidéke, táborhelye.

A Szilvakút és az Aszókút területén római kori téglák és pénzérmék láttak napvilágot. A község határában fekvő nagyobb kiterjedésű római kori település neve Osones, amely a Pannónia tartományt átszelő útvonalak találkozási pontjában helyezkedett el. A közelben római kori település maradványai is előkerültek. A Gaja-patak völgyszűkületét már a rómaiak is kihasználták halastó létesítésére. (A hagyomány szerint itt – a Gaja-patak mesterségesen felduzzasztott medrében – volt Mátyás király halastava. Zsilipje után Vaskapunak nevezték. Más elképzelés szerint a törökök építették a víztárolót, melynek gátját a középkorban Fehérvár védelmére használták. Ez a gát kb. 60 m hosszú, és egy kora vaskori földgát alapjain épült. Őrzésére kis kővár szolgált a felette magasodó hegyen.) Napjainkban ez a Vaskapu-tároló (a fehérvárcsurgói víztároló), amely kedvelt horgásztó és fürdőhely.

Egyes források szerint Csurgót a fehérvári keresztesek kapták II. Endre királytól adományként, 1333-ban már plébániás hely. Az 1480-as években vámhelyként említik. A régészeti feltárások adatai szerint a XIII. században épült a román stílusú katolikus templom. Elnevezése 1236-tól igazolható írott források alapján. Nevének jellegzetesebb előfordulásai: Chyrgov (1236), Chorgou, Churgo, Chorgo, Churgho, Chiorgo, Czwrgo, Czurgo, Tshurgo, Tsurgó, Fejérvár-Csurgó, Csurgó, Fehérvárcsurgó (1903-tól). A Csurgó kifejezés helynévként való megnevezése a forrás jelentésű “csorgó”, “csurgó” főnévből keletkezett. A korabeli falu egy folytonosan csörgedező forrás, legalábbis víznyerő hely mentén húzódott. Megkülönböztető szerepű “Fehérvár” előtagja valószínűleg Székesfehérvár közelségére utal, egykor a fehérvári várispánság tartozéka. Más értelmezés szerint előnevének “vár” összetételét a község közelében valaha állt sárvárról, “fehér” jelzőjét pedig a Somogy vármegyei Csurgótól való megkülönböztetés miatt kapta. Birtokosai folyton cserélődtek: 1326-tól a Csákok, 1430-tól a Rozgonyi család, majd 1489-től Szapolyai István birtoka. A mohácsi csatavesztést (1526) követően Csurgó hol I. Ferdinándé, hol Szapolyai Jánosé volt. A tizenötéves háború (1591-1606) kirobbanásáig Csurgó folyamatosan lakott hely. A hadviselés ideje alatt elnéptelenedik, majd a háború után a régi lakosság visszatérésével és a betelepítéseknek köszönhetően ismét lakottá válik. Ekkoriban a Nádasdyak birtoka. I. Lipót uralkodó 1691. november 8-án kelt adománylevelében Csurgót az osztrák származású Hochburg Jánosnak adományozta. Csurgó házasság révén került a Perényiek birtokába, akik 1834-ben 32 esztendőre elzálogosították az uradalmat a Károlyi család részére, majd visszavásárlásáról készpénz fejében 1854-ben lemondtak. Ekkor került teljes egészében gróf Károlyi György kezébe.

A kedvezőtlennek tűnő folyamatok ellenére a XIX. század első fele a gazdasági gyarapodás korszaka. A XIX. század végén a nagyközség lakóinak száma meghaladta az 1830 főt. A lakosság fő megélhetési forrása a földművelés, az állattenyésztés és a fuvarozás volt, de folyamatosan növekedett az iparosok száma. A három felekezeti iskolát (római katolikus, református, evangélikus) 200 tanuló látogatta. Fényes Elek így jellemzi a községet 1851-ben: “magyar falu … gyönyörű regényes vidéken. … Határa első osztálybeli; terem szép búzát és híres káposztát, jó bort, erdeje, vízimalma van.”

A községek rendezéséről szóló 1871. évi és 1886. évi törvények szerint Csurgó nagyközségi státuszt kapott. Nemcsak a polgári közigazgatás szilárdult meg, hanem a XIX. század utolsó évtizedeiben a helyi társadalom önszerveződése is megkezdődött. 1891-ben alakult meg pl. a Csurgói Önkéntes Tűzoltó Testület, 1896-ban a Csurgói Polgári Olvasókör, 1902-ben a Fejérvár-Csurgói Katolikus Kör. Az önszerveződés az I. világháborút követően vett új lendületet. 1925-ben alakult meg a labdarúgócsapat (amely Fehérvárcsurgói Sportegyesület néven napjainkban is sikeresen működik), 1926-ban a leventeegylet, 1930-ban a Polgári Lövészegylet.

A II. világháború kirobbanása két évtizedes békés korszakot zárt le. A nehéz esztendőkben mindezek ellenére az uradalom és a lakosság példás magatartást tanúsított a lengyel menekültek érdekében. Gróf Károlyi Józsefné már 1939 végén szorgalmazta a lengyel menekültek elhelyezését. Kezdeményezését támogatta unokaöccse, gróf Pappenheim Szigfrid, az iszkaszentgyörgyi uradalom birtokosa, illetve a Magyar Bauxitbánya Részvénytársaság is. 1940 és 1944 között 120-150 menekült talált otthonra, munkára, szociális gondoskodásra. Hálájukat azzal fejezték ki a község lakossága előtt, hogy 1943-ban Szűz Mária tiszteletére szobrot emeltek, amely napjainkban is hirdeti a magyar és lengyel nép barátságát. Fejér megye területe 1945 március végéig hadszíntér maradt, a harc mély nyomokat hagyott maga után. Az újjáépítéssel egyidejűleg megkezdődött a Károlyi-birtok felszámolása, a kastélyt és a hozzá tartozó parkot a földigénylő bizottság szanatórium létesítésére javasolta. A kertet, gyümölcsöst földigénylőknek juttatták, a gazdasági épületeket szövetkezeti raktárnak, a lakható helyiségeket pedig szükség lakások céljára. A szolgálati lakásokat kultúrházzá, tanítói lakásokká, községi alkalmazottak lakásává, postává, rendőrséggé alakították.

Fehérvárcsurgó napjainkban a térség egyik meghatározó települése. Lakosainak száma 2050 fő. Kedvelt turisztikai helyszín a Gaja-völgyi Tájcentrumnak, a víztározónak, illetve a Károlyi-kastélynak köszönhetően.

(Forrás: Dakó Péter – Erdős Ferenc – Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története. Fejér Megyei Levéltár Közleményei 31., Fehérvárcsurgó – Székesfehérvár, 2004)